A legnagyobb anyai és családi boldogság
A legnagyobb anyai és családi boldogságot jelenti, amikor megszületik a várva várt első gyermek. Egyúttal fontos tisztában lennünk azzal, hogy ez a család újrastrukturálását, a tágabb és szűkebb családi szerepek átalakulását-megváltozását is jelenti. (A nagyszülőkből dédszülők, a szülőkből nagyszülők, a gyermekekből szülők, a testvérekből nagynénik-és nagybácsik lettek, míg a pocaklakóból újszülött gyermek.) A második gyermek születésétől az előbbiek csak némileg módosulnak.
Ennek létrejötte-kialakulása egy folyamat. Minden résztvevőnek időre és sok-sok türelemre, megértésre van szüksége, míg felismeri, begyakorolja újdonsült, és a tőle elvárt magatartás-és tevékenységmódot, s ezt képes kölcsönösen együttműködve a többiekkel végezni. Gyakran érezhető a levegőben feszültség, s nézeteltérések, konfliktusok alakulhatnak ki pl.: a nagyszülők-mondván ők jól felnevelték gyermeküket, jogot formálnak arra, hogy hasonlóképpen tegyenek unokájukkal is, ezért tanácsokkal, javaslatokkal látják el a friss szülőket, s nagyon gyakori látogatók lesznek. Ilyenkor fontos, hogy őszintén és nyíltan megfogalmazzák egymásnak, hogyan gondolják a közös családi működést, s legyenek rugalmasak a nagyszülők, higgyenek és bízzanak gyermekükben, hogy ő is képes jó szülőként helytállni.
Sok „néhány napos szülő” szembesül a feléjük irányuló magas elvárásokkal pl.: hogy tökéletes szülők legyenek, melyek fakadhatnak saját maguk belső elvárásából is. Vannak dolgok, amiket ugyanúgy szeretnének csinálni, és vannak, amiket teljesen máshogyan, tanulva a saját szüleik hibájából. De vajon hogyan kell jól csinálni? Hogyan kell jó szülőnek lenni? Mit csinál és hogyan a jó szülő? Hogyan legyenek kezdetektől jó szülők és hogyan szeressék továbbra is ugyanúgy, ugyanolyan rajongással egymást, mint a gyermekük/gyermekeik születése előtt? Hogyan lehet a szürke hétköznapokat is színessé tenni, hogy a monotonitás ne őrölje fel őket? A folyamat a szülés-születés után azonnal kezdődik, amikor szinte mindenki a megszületett gyermekkel foglalkozik, őt dicsérik, általában még az édesanyával is foglalkoznak, de kevesebbet. Ilyenkor az édesapa úgy érezheti, hogy elhanyagolják őt/őket, pedig ők azok, akik gyermeküket testileg és lelkileg is táplálják. Vajon foglalkozik-e valaki az újdonsült szülők belső lelki vívódásával, a bennük felmerülő kérdésekkel, melyeket sokszor nem is mernek még saját maguknak sem beismerni, (mert úgy gondolják, ezek a saját tökéletlenségüket hivatottak kifejezni) vagy szüleiktől, barátaiktól megkérdezni? Az első napokban, hónapokban az édesanyára különösen nehéz időszak vár: megismerje babáját, kiismerje szokásait, táplálja, pelenkázza, s ha pl.: hasfájós a csecsemő, akkor jöjjön rá arra, hogyan tudja (még ha kilátástalannak is tűnik) gyermekét megnyugtatni, az általa érzett kellemetlen érzéseket csillapítani. Minden perce-pillanata a gyermeke körül forog, vajon mindent jól csinál-e? S mikor marad ideje férjére-párjára, vagy másik gyermekére? Akármilyen hihetetlennek is tűnik, de az édesanyák mindig megoldják, hogy a nap 24 órájába minden számukra fontos dolog beleférjen, még ha nagyon fáradtak is. Azért képesek rá, mert elsődleges számukra családjuk összetartása, melyben mindenki nagyon boldog, s tehetségének, képességeinek megfelelően kibontakozhat. Na, de ugyanezt visszakapja szeretett családtagjaitól? Van, aki foglalkozik az ő lelkével, bizonytalanságaival, félelmeivel, kérdéseivel? Különösen nehéz ez azért is, mert a napi rítusokat, ünnepköröket, a szülők szeretnék gyermekükkel közösen kialakítani, de előfordulhat, hogy a szülők származási családjából hozott minták nem azonosak egymással, akár ellentétesek is. (Pl.: vigyük-e a gyermeket játszótérre a kortársai közé, vagy inkább a nagyszülők a lakásban felügyelnek rá stb.)
Összegzésként megállapíthatjuk, az újszülöttek-csecsemők gondozása mellett elengedhetetlen, hogy a szülők szorítsanak időt saját magukra, a lelki történéseikre, beszéljék meg őszintén egymással felmerülő kérdéseiket, félelmeiket, bizonytalanságaikat, ápolják-gondozzák saját párkapcsolatukat is, s ha szükségét érzik, kérjék szakember segítségét.
Somogyi Tímea - családterapeuta
